notitle

notitle

Háromszori étkezés, nagyon fontos. Reggeli, ebéd, vacsora. Háromszor kell enni. Mondta a doktorúr.

A doktorúr mindenkivel kedves. Sok levelet kap, kilógnak a zsebéből a borítékok. Én is írtam neki pár sort, azt is a zsebébe tette. Nem olvasta el, majd biztosan rendelés után olvassa el a leveleket. Ha legközelebb találkozunk, majd megköszöni.

A doktorúr ma ingerült volt velem. Nem szeretem, ha nem viselkedik kedvesen. Én sem voltam kedves vele. Megharaptam a kezét. Erre bevitetett egy üres szobába, ahol rám zárták az ajtót.

Itt a szobában jó meleg van, de semmit sem lehet csinálni. Csak egy ágy van itt. Azon ülök, és várok. Én már nem haragszom a doktorúrra, és már szeretnék hazamenni.

Már egészen éjszaka lehet, és még mindig nem jött senki, hogy kinyissa az ajtót. Dörömbölni kezdtem, és kiabálni, hogy engedjenek haza. Végre kinyílt az ajtó, és bejött egy fehér ruhás ember.

Már egészen világos van kint, látom az ablakból. Nem tudom, miért, de itt aludtam ebben az üres szobában. WC-re kell mennem, de itt nem lehet.

Nyílik az ajtó. A doktorúr jön be, és a kisfiam is vele van, az én szép, okos nagy kisfiam. Ő mérnök, sokat számol, és sokat ír, meg folyton telefonál. De nagyszerű ember, ő a mindenem. A doktorúr megint nagyon kedves, de a kisfiam nem udvarias vele. Mikor elmegyünk, nem is köszön a doktorúrnak. Ejnye, kisfiam, köszönni kell, azt úgy illik. De milyen jó, hogy értem jöttél, nem tudom, miért nem engedtek haza, nem értem. De milyen jó, hogy itt vagy velem, szeretlek, angyalom!