Un italiano vero

Un italiano vero

Mert mindenki imádja az olaszokat. Vero?

A gasztronómia, a kultúra, a Vespa, a férfiak és nők magabiztossága…

– és még ezer más dolog, amiért Olaszország imádnivaló.

A délutáni szieszta, a heves vérmérséklet, a látszólagos szabálynélküliség, a csodálatos mediterrán ételek és italok, az építészet, a művészet, a történelmi helyek, mind olyan tényezők, amik vonzóvá teszik Itáliát. És igen, az olaszok olyanok, amilyenek, nem törődnek túlzottan (vagy inkáb mereven) a szabálykövetéssel (pl. legendásan rossz sofőrök), de ennek hátterében is a könnyedség és a felszabadultság áll, mint a legfőbb erény. Persze ebben az is benne van, hogy a világhoz való hozzáállásuk (majd minden megoldódik, ráérünk vele foglalkozni, elkésni teljesen természetes, stb.) nagy dózisban elég frusztráló egy külföldinek.

Lasciatemi cantare, con la chitarra in mano, lasciatemi cantare, sono un italiano!

(Hagyjatok énekelni, gitárral a kezemben, hagyjatok énekelni, én olasz vagyok!)

Ahogy a dalban is benne van, úgy a valóságban is ők igenis büszkék rá, hogy olaszok. Sokuknak ennyit elég is tudni a világról, tisztelet a kivételnek 🙂 Észak és dél között nagyok a különbségek, sok szempontból. Pl. az emberek mentalitása is teljesen más.

Statisztikák szerint Olaszország a 4. legkedveltebb uticél a világon, rengeteg helyszíne része a világörökségnek, domborzata és vizei (ahogy annak idején földrajzból tanultuk), a csodás ételek (nem kizárólag a pizza és a spagetti illata lengi be Olaszországot!), az elegáns emberek (gondoljunk csak Armanira, Guccira, Versacera), mind-mind a szép olasz álom alkotóelemei. 

Ám nyilvánvaló, hogy ott is van nyomor és szegénység, meglehetősen magas a munkanélküliség, a társadalom folyamatosan elöregszik… ezek is hozzátartoznak az olaszországi képhez. És persze ott vannak a különböző alvilági szervezetek, mint a szicíliai Maffia, a nápolyoi Camorra, stb. Az érem másik oldala, amit a turisták aligha ismernek.

Mindezeket figyelembe véve Olaszországot muszáj látni, érezni, megkostolni, nem kizárólag a divatos és felkapott helyeket, hanem az autentikus, érintetlen vidékeket is. De vigyázzunk, mert augusztusban az ország nagy része kihal és bezár, olasz pajtásaink akkor mennek nyaralni 🙂

Ha kikerülünk a covid fogságából, első utam csizmásékhoz vezet majd! Ámen.

VÁLLALD BE!

VÁLLALD BE!

Új év, új tervek …

Igen, őrülten sablonos, de annál inkább igaz.

 

Mikor lennénk jobban tele energiával, ha nem egy új év elején? A tavalyiból szinte mindenkinek elege van már, sőt, lehet, hogy a tavalyelőttiből is. Biztos sokan vannak, akik terveket dédelgetnek, de eddig még nem tettek semmit a megvalósítás érdekében.

Nekem rengeteg jó tervem múlt ki végelgyengülésben, mert nem volt elég bátorságom, kedvem, energiám, önbizalmam, stb.

Ezzel csak magamnak okoztam lelki karcolásokat. Általában (főleg) attól féltem, mit szólnak majd mások, elég jó vagyok-e mások szerint, hogyan védekezzek majd, ha mások beszólnak, lehúznak, kinevetnek.

Ugye egyetértünk abban, hogy ez gáz? Hogy mindig másokhoz igazítjuk a vágyainkat? Csinálni akarsz valamit? Csináld! Lehet, hogy másoknak nem tetszik? Lehet. Érdemes emiatt feladni? Persze, hogy NEM!!!

 

Rengeteg jó sablonszöveget tudnék felsorolni, esetleg még Coelho-t is túlszárnyalnám e tekintetben, de inkább megfogalmazom azt, ami engem motivál.

– Szeretném, ha a reggeleim azzal a jóleső érzéssel indulnának, hogy a mai nap is lehetőség az önmegvalósításra.

– Szeretném, ha a “hétfő – péntek” kontra “szombat – vasárnap” nyomasztó hangulata helyett (érthetőbben: miért ilyen hosszú a hiábavalóan, küszködve, rosszkedvűen, megbecsülés és elismerés nélkül töltött idő – a pihenésre, feltöltődésre, és minden egyébre szánt hétvégéhez képest?) minden napomat magam irányíthatnám.

– Szeretném, ha a családomnak egy boldog, kiegyensúlyozott, és támogató tagja lehetnék, aki boldog, kiegyensúlyozott és támogató.

– Szeretném, ha a munkámért azt az anyagi viszonzást kapnám meg, ami azt a munkát megilleti.

– És nagyon szeretném, ha az általam végzett tevékenység valami jól láthatót és maradandót eredményezne, valami olyat, ami nekem is és másoknak is élményt és örömet ad hosszú időre.

Egészen biztos, hogy lehet így élni, hiszen sokaknak sikerült már. Jogomban áll megtenni magammal és a családommal azt, hogy ennek lehetőségét elvetem a félelemre hivatkozva?