Mikor a média empatikus – Framing Britney Spears

Bihari Viktória gondolatai a Britney dokumentumfilm kapcsán

Én pedig mélyen egyetértek vele!

 

“Rettenetesen sajnálom ezt a lányt! És mindenkit sajnálok, akit a szülei gyerek fejjel kidobnak a nyilvános piacra, legyen az a színpad, a közösségi média, vagy bármilyen olyan hely, ami abszolút nem gyereknek való, és ahol a gyerek védtelen.
Megnéztem néhány videót a korai Britney-ről, és megszakadt a szívem. Ahogy ott állt, apró gyerekként, felnőtt mozdulatokkal, sminkben, nőies ruhában, eljátszva egy szerepet, amit a szülei kényszerítettek rá. És az anyja mosolyog. MOSOLYOG! Mondanám, hogy büszke, de igazából az történt szerintem, hogy tényleg nem számított a gyerekek lelki fejlődése, privát szférája, jogai, semmi, csak a pénz.
Azt gondolom, hogy felelősségteljes szülő nem engedi a nagy nyilvánosság elé a kicsi gyerekét (és legalább 18-20 éves koráig kicsi!), mert a gyerek nem tud megküzdeni a felnőttek világával, és nem neki való.
Mélyen megrázó volt az a mondat, mikor Britney lenyírta a haját, és azt mondja, hogy “nem akarom, hogy többé hozzámérjenek!”
Elképzelni sem tudjuk, mennyi molesztáláson, testi-lelki bántáson ment keresztül ez a szegény lány, akit kicicomázott bábuként, gátlás nélkül odadobtak a nagyvilágnak, egy szál semmiben, kiszolgáltatva és védtelenül.
Úgy érzem, hogy a szülőnek kötelessége megvédenie a gyerekét, és kötelessége nem a pokolba taszítania. Fogalmam sincs, milyen szülő az, aki látja tönkremenni a gyerekét, de visszarugdossa a színpadra, hogy még több pénzt termeljen anyunak és apunak.
Nagyon veszélyesnek gondolom a gyerek szépségversenyeket, a gyerekek kipakolását instára, youtubera, bárhová, ahol ők kiszolgáltatottak lesznek, ahol eszközzé válnak, mert termékeket, szolgáltatásokat reklámoz velük anyu és apu. Nincs olyan végkimenetel, hogy a gyerek ettől ne sérüljön!
Hála a jó égnek, egyre inkább téma 2021-ben az abúzus, aminek ezer arca van, nem csak a fizikai bántás az, hanem tényleg rengeteg más is. Amit Britney-vel történt (és nem csak vele, az összes gyerekkel, akit gátlástalanul kihasználtak a szülei), az bizony az egyik legkeményebb abúzus, és büntetni kéne, nem pedig ünnepelni.
Ellopni egy gyerekkort, falatnyi ruhákat adni egy kisgyerekre-vagy falatnyit se!-, megmutatni a testét az egész világnak, ronccsá tenni az emberi kapcsolatait, hagyni, hogy boldog-boldogtalan fogdossa, az olyan, mintha megfognád a saját lányodat, és odadobnád vadidegen embereknek, hogy tessék, tegyetek vele, amit akartok! Ezt jóérzésű szülő nem teszi meg, csak olyan, akiben nincs morális fék, empátia, és szeretet.
Rengeteg történet lapul még a fiókban, nem csak külföldön, de Magyarországon is. Nálunk sem szűkölködnek a celebek, ha ki kell dobni a placcra a gyerkőcöt néhány likeért, vagy szponzorért. A következmények nem fontosak, meg most még úgysem látszik, mert pici, az meg, hogy 10-20 év múlva hány terapeuta rakja össze a gyereket, nem fontos, hiszen meglesz rá a pénz.
Akit esetleg érdekelnek a gyerekek jogai, keresse bátran a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány-t, ahol felvilágosítást kaphat többek közt arról is, mit lehet megtenni egy picike ember testével és lelkével, és mit nem.
A gyerek nagyon törékeny és kiszolgáltatott lény. Intimitás kell neki, nem nyilvánosság. Szeretetet, és nem like. Ölelés, érintés, burok, empátia, biztonság, nem pedig abúzus.
Az emberek habzó szájjal állnak ki a cirkuszi medvék, a fogva tartott delfinek, a kutyaviadalok, és az erdők pusztítása ellen, miközben szénné likeolják a cuki gyerekes videókat.
Britney, és a cirkuszi medve között egyetlen egy különbség van csak:
A lánc a mi kezünkben van, bármennyire is fájt ezt észrevenni!
Köszönöm a figyelmet!”

 

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük