A gasztronómia, a kultúra, a Vespa, a férfiak és nők magabiztossága…

– és még ezer más dolog, amiért Olaszország imádnivaló.

A délutáni szieszta, a heves vérmérséklet, a látszólagos szabálynélküliség, a csodálatos mediterrán ételek és italok, az építészet, a művészet, a történelmi helyek, mind olyan tényezők, amik vonzóvá teszik Itáliát. És igen, az olaszok olyanok, amilyenek, nem törődnek túlzottan (vagy inkáb mereven) a szabálykövetéssel (pl. legendásan rossz sofőrök), de ennek hátterében is a könnyedség és a felszabadultság áll, mint a legfőbb erény. Persze ebben az is benne van, hogy a világhoz való hozzáállásuk (majd minden megoldódik, ráérünk vele foglalkozni, elkésni teljesen természetes, stb.) nagy dózisban elég frusztráló egy külföldinek.

Lasciatemi cantare, con la chitarra in mano, lasciatemi cantare, sono un italiano!

(Hagyjatok énekelni, gitárral a kezemben, hagyjatok énekelni, én olasz vagyok!)

Statisztikák szerint Olaszország a 4. legkedveltebb uticél a világon, rengeteg helyszíne része a világörökségnek, domborzata és vizei (ahogy annak idején földrajzból tanultuk), a csodás ételek (nem kizárólag a pizza és a spagetti illata lengi be Olaszországot!), az elegáns emberek (gondoljunk csak Armanira, Guccira, Versacera), mind-mind a szép olasz álom alkotóelemei. 

Mindezeket figyelembe véve Olaszországot muszáj látni, érezni, megkostolni, nem kizárólag a divatos és felkapott helyeket, hanem az autentikus, érintetlen vidékeket is. De vigyázzunk, mert augusztusban az ország nagy része kihal és bezár, olasz pajtásaink akkor mennek nyaralni 🙂

Azt sem érti, hogy lehet, hogy akit a barátjának tart, és állítólag ez a fennálló helyzetet tekintve kölcsönös, hogy alázhatja meg őt mindenki előtt, hogy ilyen szar vagy, meg olyan szar vagy a fociban, és húzz innen, és nem játszhatsz velünk, és hasonlók. Neki eszébe sem jut, hogy bizony jó móka lesz, ha ma leoltok, megsértek, kigúnyolok valakit, a hecc kedvéért beleverem a fejét a falba, ettől még a Nap is szebben süt majd, és éjszaka jobban lehet tőle aludni.

Azt sem éri fel ésszel, hogy nem kell ám túlértékelni a különböző projektekbe belefektetett munkát! Lehet, hogy sokat dolgozott valamin, egy rajzon, egy építményen, egy akármin, attól az még nem élvez ám védelmet automatikusan a vandalizmussal szemben. Mert bárki jöhet, és tönkrevághatja, leöntheti ragasztóval, rátaposhat, vagy felrúghatja. Mert mi értékelnivaló van bármiben, ami nem sportos, amihez nem kell valamilyen kütyü, vagy egyszerűen csak minden funkció nélkül szép?