Un italiano vero

Un italiano vero

Mert mindenki imádja az olaszokat. Vero?

A gasztronómia, a kultúra, a Vespa, a férfiak és nők magabiztossága…

– és még ezer más dolog, amiért Olaszország imádnivaló.

A délutáni szieszta, a heves vérmérséklet, a látszólagos szabálynélküliség, a csodálatos mediterrán ételek és italok, az építészet, a művészet, a történelmi helyek, mind olyan tényezők, amik vonzóvá teszik Itáliát. És igen, az olaszok olyanok, amilyenek, nem törődnek túlzottan (vagy inkáb mereven) a szabálykövetéssel (pl. legendásan rossz sofőrök), de ennek hátterében is a könnyedség és a felszabadultság áll, mint a legfőbb erény. Persze ebben az is benne van, hogy a világhoz való hozzáállásuk (majd minden megoldódik, ráérünk vele foglalkozni, elkésni teljesen természetes, stb.) nagy dózisban elég frusztráló egy külföldinek.

Lasciatemi cantare, con la chitarra in mano, lasciatemi cantare, sono un italiano!

(Hagyjatok énekelni, gitárral a kezemben, hagyjatok énekelni, én olasz vagyok!)

Ahogy a dalban is benne van, úgy a valóságban is ők igenis büszkék rá, hogy olaszok. Sokuknak ennyit elég is tudni a világról, tisztelet a kivételnek 🙂 Észak és dél között nagyok a különbségek, sok szempontból. Pl. az emberek mentalitása is teljesen más.

Statisztikák szerint Olaszország a 4. legkedveltebb uticél a világon, rengeteg helyszíne része a világörökségnek, domborzata és vizei (ahogy annak idején földrajzból tanultuk), a csodás ételek (nem kizárólag a pizza és a spagetti illata lengi be Olaszországot!), az elegáns emberek (gondoljunk csak Armanira, Guccira, Versacera), mind-mind a szép olasz álom alkotóelemei. 

Ám nyilvánvaló, hogy ott is van nyomor és szegénység, meglehetősen magas a munkanélküliség, a társadalom folyamatosan elöregszik… ezek is hozzátartoznak az olaszországi képhez. És persze ott vannak a különböző alvilági szervezetek, mint a szicíliai Maffia, a nápolyoi Camorra, stb. Az érem másik oldala, amit a turisták aligha ismernek.

Mindezeket figyelembe véve Olaszországot muszáj látni, érezni, megkostolni, nem kizárólag a divatos és felkapott helyeket, hanem az autentikus, érintetlen vidékeket is. De vigyázzunk, mert augusztusban az ország nagy része kihal és bezár, olasz pajtásaink akkor mennek nyaralni 🙂

Ha kikerülünk a covid fogságából, első utam csizmásékhoz vezet majd! Ámen.

VÁLLALD BE!

VÁLLALD BE!

Új év, új tervek …

Igen, őrülten sablonos, de annál inkább igaz.

 

Mikor lennénk jobban tele energiával, ha nem egy új év elején? A tavalyiból szinte mindenkinek elege van már, sőt, lehet, hogy a tavalyelőttiből is. Biztos sokan vannak, akik terveket dédelgetnek, de eddig még nem tettek semmit a megvalósítás érdekében.

Nekem rengeteg jó tervem múlt ki végelgyengülésben, mert nem volt elég bátorságom, kedvem, energiám, önbizalmam, stb.

Ezzel csak magamnak okoztam lelki karcolásokat. Általában (főleg) attól féltem, mit szólnak majd mások, elég jó vagyok-e mások szerint, hogyan védekezzek majd, ha mások beszólnak, lehúznak, kinevetnek.

Ugye egyetértünk abban, hogy ez gáz? Hogy mindig másokhoz igazítjuk a vágyainkat? Csinálni akarsz valamit? Csináld! Lehet, hogy másoknak nem tetszik? Lehet. Érdemes emiatt feladni? Persze, hogy NEM!!!

 

Rengeteg jó sablonszöveget tudnék felsorolni, esetleg még Coelho-t is túlszárnyalnám e tekintetben, de inkább megfogalmazom azt, ami engem motivál.

– Szeretném, ha a reggeleim azzal a jóleső érzéssel indulnának, hogy a mai nap is lehetőség az önmegvalósításra.

– Szeretném, ha a “hétfő – péntek” kontra “szombat – vasárnap” nyomasztó hangulata helyett (érthetőbben: miért ilyen hosszú a hiábavalóan, küszködve, rosszkedvűen, megbecsülés és elismerés nélkül töltött idő – a pihenésre, feltöltődésre, és minden egyébre szánt hétvégéhez képest?) minden napomat magam irányíthatnám.

– Szeretném, ha a családomnak egy boldog, kiegyensúlyozott, és támogató tagja lehetnék, aki boldog, kiegyensúlyozott és támogató.

– Szeretném, ha a munkámért azt az anyagi viszonzást kapnám meg, ami azt a munkát megilleti.

– És nagyon szeretném, ha az általam végzett tevékenység valami jól láthatót és maradandót eredményezne, valami olyat, ami nekem is és másoknak is élményt és örömet ad hosszú időre.

Egészen biztos, hogy lehet így élni, hiszen sokaknak sikerült már. Jogomban áll megtenni magammal és a családommal azt, hogy ennek lehetőségét elvetem a félelemre hivatkozva?

Ég veled 2020!

Ég veled 2020!

Ég veled, 2020!

Nem nagyon sírunk majd vissza…

 

Gondolom, sokaknak borzasztó év van a hátuk mögött, az ismert okok miatt. Nekem sem volt könnyű. Pánikzavarral diagnosztizáltak nyáron, amire gyógyszert is szedek azóta. Borzalmas, ijesztő hetek teltek el addig, amíg helyreállt a békém – úgy, ahogy.

Koronavírus, gazdasági csőd, karantén-őrület, digitális oktatás, és a társas kapcsolatok bezárulása mindenkit megviselt. Pedig azt hittem, a számmisztika tudatlan rajongójaként, hogy 2020. egy jó év lesz. Számomra különösen jónak kellett volna lennie, hiszen február 20-án születtem. Ez ugye 2020.02.20. Hát nem jött be.

Mindezek ellenére remélem, hogy mindenkinek szépen telnek majd az ünnepek, egészségben, szeretetben, bekuckózva, egymásra figyelve, ahogy kell. Jövőre pedig legyen minden jobb!!!

2021, rajtad a Világ szeme! Ne okozz csalódást!  🙂

Szabadság

Szabadság

A Szabadság

– és az ő véres zászlói…

 

Jean-Paul Sartre szerint szabadságra vagyunk kárhoztatva. Ez döbbenetesen igaz! De mindenki képes a szabadságra? Jól használjuk a szabadságot? Tudjuk egyáltalán, mit jelent?

Számomra ezt:

Peace

Pótolandó hiányosságok élhetetlen gyerekeknek

Pótolandó hiányosságok élhetetlen gyerekeknek

Hazajön az iskolából, és tele van kérdésekkel. Ez teljesen helyénvaló, még csak második osztályos, nem tudhat mindent.

Fogalma sincs olyan dolgokról, mint például a magántulajdon szabad megsértésének különböző módozatai. Még elég éretlen szegényke. Nem tudja elképzelni, mi vezethet odáig, hogy valaki fogja a tízóraiját, és belehajítja a kukába, elveszi a ceruzáit, vagy teleszemeteli a táskáját, és hiába kéri, hogy ne csinálja, hát azt az illetőt, aki ezt csinálja, nem érdekli, hogy nem kéne csinálnia. Vagy hogy miért firkálja össze, keni be kosszal, vagy gyűri össze egyik a másiknak a holmiját.

Azt sem érti, hogy lehet, hogy akit a barátjának tart, és állítólag ez a fennálló helyzetet tekintve kölcsönös, hogy alázhatja meg őt mindenki előtt, hogy ilyen szar vagy, meg olyan szar vagy a fociban, és húzz innen, és nem játszhatsz velünk, és hasonlók. Neki eszébe sem jut, hogy bizony jó móka lesz, ha ma leoltok, megsértek, kigúnyolok valakit, a hecc kedvéért beleverem a fejét a falba, ettől még a Nap is szebben süt majd, és éjszaka jobban lehet tőle aludni.

Azt sem éri fel ésszel, hogy nem kell ám túlértékelni a különböző projektekbe belefektetett munkát! Lehet, hogy sokat dolgozott valamin, egy rajzon, egy építményen, egy akármin, attól az még nem élvez ám védelmet automatikusan a vandalizmussal szemben. Mert bárki jöhet, és tönkrevághatja, leöntheti ragasztóval, rátaposhat, vagy felrúghatja. Mert mi értékelnivaló van bármiben, ami nem sportos, amihez nem kell valamilyen kütyü, vagy egyszerűen csak minden funkció nélkül szép?

Aggódom, mikorra hozza be ezt a rengeteg lemaradást. Remélem, jövőre majd ebben is jobban teljesít!